Luke 2

Hogy megjelenjék azoknak, a kik a sötétségben és a halálnak árnyékában ülnek; hogy igazgassa a mi lábainkat a békességnek útjára! ^a1A kis gyermek pedig nevekedik és erősödik vala lélekben; és a pusztában vala mind ama napig, a melyen megmutatta magát az Izráelnek. ^b 2

Krisztus születése

3És lőn azokban a napokban, Augusztus császártól parancsolat adaték ki, hogy mind az egész föld összeirattassék. ^c 4Ez az összeírás először akkor történt, mikor Siriában Czirénius volt a helytartó. 5Mennek vala azért mindenek, hogy beirattassanak, kiki a maga városába. ^d 6Felméne pedig József is Galileából, Názáret városából Júdeába, a Dávid városába, mely Bethlehemnek neveztetik, mivelhogy a Dávid házából és háznépe közül való volt; ^e 7Hogy beirattassék Máriával, a ki néki jegyeztetett feleségül, és várandós vala. 8És lőn, hogy mikor ott valának, betelének az ő szülésének napjai. ^f 9És szülé az ő elsőszülött fiát; és bepólyálá őt, és helyhezteté őt a jászolba, mivelhogy nem vala nékik helyök a vendégfogadó háznál. ^g 10Valának pedig pásztorok azon a vidéken, a kik künn a mezőn tanyáztak és vigyáztak éjszakán az ő nyájok mellett. 11És ímé az Úrnak angyala hozzájok jöve, és az Úrnak dicsősége körülvevé őket: és nagy félelemmel megfélemlének. ^h 12És monda az angyal nékik: Ne féljetek, mert ímé hirdetek néktek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lészen: ⁱ 13Mert született néktek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus, a Dávid városában. ^j 14Ez pedig néktek a jele: találtok egy kis gyermeket bepólyálva feküdni a jászolban. 15És hirtelenséggel jelenék az angyallal mennyei seregek sokasága, a kik az Istent dícsérik és ezt mondják vala: ^k 16Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, és e földön békesség, és az emberekhez jó akarat! ^l 17És lőn, hogy mikor elmentek az angyalok ő tőlök a mennybe, mondának a pásztoremberek egymásnak: Menjünk el mind Bethlehemig, és lássuk meg e dolgot, a melyet az Úr megjelentett nékünk. ^m 18Elmenének azért sietséggel, és megtalálák Máriát és Józsefet, és a kis gyermeket, ki a jászolban fekszik vala. ⁿ 19És ezt látván, elhirdeték, a mi nékik a gyermek felől mondatott vala. ^o 20És mindenek, a kik hallák, elcsodálkozának azokon, a miket a pásztorok nékik mondottak. ^p 21Mária pedig mind ez ígéket megtartja, és szívében forgatja vala. ^q 22A pásztorok pedig visszatérének, dicsőítvén és dícsérvén az Istent mind azok felől, a miket hallottak és láttak, a mint nékik megmondatott. ^r

Jézust körülmetélik, bemutatják az Úrnak. Simeon és Anna

23És mikor betölt a nyolcz nap, hogy a kis gyermeket körülmetéljék, nevezék az ő nevét Jézusnak, a mint őt az angyal nevezte, mielőtt fogantatott volna anyja méhében. ^s 24Mikor pedig betöltek Mária tisztulásának napjai a Mózes törvénye szerint, felvivék őt Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak. ^t 25(A mint megiratott az Úr törvényében, hogy: Minden elsőszülött fiú az Úrnak szenteltessék), ^u 26És hogy áldozatot adjanak, a szerint a mint megmondatott az Úr törvényében: Egy pár gerliczét, vagy két galambfiat. ^v 27És ímé vala Jeruzsálemben egy ember, a kinek neve Simeon volt, és ez az ember igaz és istenfélő vala, a ki várta az Izráel vigasztalását, és a Szent Lélek vala ő rajta. ^w 28És kijelentetett néki a Szent Lélek által, hogy addig halált nem lát, a míg meg nem látja az Úrnak Krisztusát. 29És ő a Lélek indításából a templomba méne, és mikor a gyermek Jézust bevivék szülői, hogy ő érette a törvény szokása szerint cselekedjenek, ^x 30Akkor ő karjaiba vevé őt, és áldá az Istent, és monda: ^y 31Mostan bocsátod el, Uram, a te szolgádat, a te beszéded szerint, békességben: ^z 32Mert látták az én szemeim a te üdvösségedet, ^aa 33A melyet készítettél minden népeknek szeme láttára; ^ab 34Világosságul a pogányok megvilágosítására, és a te népednek, az Izráelnek dicsőségére. ^ac 35József pedig és az ő anyja csodálkozának azokon, a miket ő felőle mondottak. 36És megáldá őket Simeon, és monda Máriának, az ő anyjának: Ímé ez vettetett sokaknak elestére és feltámadására az Izráelben; és jegyül, a kinek sokan ellene mondanak; ^ad 37Sőt a te lelkedet is általhatja az éles tőr; hogy sok szív gondolatai nyilvánvalókká legyenek. ^ae 38És vala egy prófétaasszony, Anna, a Fánuel leánya, az Áser nemzetségéből (ez sok időt élt, miután az ő szűzességétől fogva hét esztendeig élt férjével, 39És ez mintegy nyolczvannégy esztendős özvegy vala), a ki nem távozék el a templomból, hanem bőjtölésekkel és imádkozásokkal szolgál vala éjjel és nappal. 40Ez is ugyanazon órában oda állván, hálát adott az Úrnak, és szóla ő felőle mindeneknek, a kik Jeruzsálemben a váltságot várták. ^af 41És mikor mindent elvégeztek az Úr törvénye szerint, visszatérének Galileába, az ő városukba, Názáretbe. ^ag 42A kis gyermek pedig növekedék, és erősödék lélekben, teljesedve bölcsességgel; és az Istennek kegyelme vala ő rajta. ^ah

Jézus a templomban tizenkétéves korában. Názáreti ifjúsága

43Az ő szülei pedig évenként feljártak Jeruzsálembe a húsvét ünnepére. ^ai 44És mikor tizenkét esztendős lett, fölmenének Jeruzsálembe az ünnep szokása szerint; ^aj 45És mikor eltelének a napok, mikor ők visszatérének, a gyermek Jézus visszamarada Jeruzsálemben; és nem vevék észre sem József, sem az ő anyja; ^ak 46Hanem azt gondolván, hogy az úti társaságban van, egy napi járó földet menének, és keresék őt a rokonok és az ismerősök között; ^al 47És mikor nem találák őt, visszamenének Jeruzsálembe, hogy megkeressék. 48És lőn, hogy harmadnapra megtalálták őt a templomban, a doktorok között ülve, a mint őket hallgatta, és kérdezgette őket. ^am 49És mindnyájan, a kik őt hallgatták, elálmélkodának az ő értelmén és az ő feleletein. ^an 50És meglátván őt, elcsodálkozának, és monda néki az ő anyja: Fiam, miért cselekedted ezt velünk? Ímé atyád és én nagy bánattal kerestünk téged. ^ao 51Ő pedig monda nékik: Mi dolog, hogy engem kerestetek? Avagy nem tudjátok-é, hogy nékem azokban kell foglalatosnak lennem, a melyek az én Atyámnak dolgai? ^ap 52De ők nem érték e beszédet, a mit ő nékik szóla. ^aq